DIZARTRIA

Elemi feltétele a teljes emberi életnek a beszéd, megrendítő, ha épp e képességünk omlik össze, s a legalapvetőbb igényeink, szándékaink közlésére is képtelenné válunk, ami nem csupán a magunk, de környezetünk, családunk számára is megterhelő. Azonban bármilyen drámai is a változás, melyet egy-egy betegség, főként srtroke-betegségek előidézhetnek, ma már jól kezelhetőek ezek a problémák.


A betegség kialakulása és terápiája

A dizartria olyan beszédzavar, amely a központi idegrendszer károsodása miatt jön létre, így elsődleges oka a stroke, vagyis valamilyen agyi katasztrófa: agyvérzés, agyembólia, agyérgörcs, agyi infarktus, stb. Ritkábban okozhatják genetikai megbetegedések, vagy agydaganat, illetve külső sérülés is. Ekkor károsodhat az a bonyolult rendszer, amely összehangolja az egyes beszédszervek működését, s amelyért agyunk a felelős. Mivel a beszéd kialakításában szerepet játszó szervek sokfélék, az emésztőrendszertől a légzőrendszerig, az egyes zavarok gyakorta több szakember együttes munkája révén válnak megoldhatóvá. Azonban e sikeres csapatmunka, rehabilitáció legfontosabb feltétele, hogy mind a beteg, mind a környezete számára világossá váljék, dizartriáról van szó, s hogy ez sok esetben kezelhető.

A beteg korábbi beszédállapota, a betegség típusától és súlyosságától függően, megközelítőleg (olykor teljes mértékben) visszaállítható, s ezzel életminősége jelentősen javulhat. Fontos megjegyezni: mint a legtöbb betegség esetében, itt is fönnáll az, hogy mennél hamarabb kezdődik el a kezelés, annál eredményesebb.
Sokféle változás bekövetkezhet, a légzés szabálytalansága miatt megváltozhat például a hang minősége, a hangerő, a hangmagasság. A beteg a vállövbe lélegez, kevesebb levegővel gazdálkodhat, ezért kénytelen levegőért kapni, ezzel megtörik a természetes beszédritmusa, olykor pedig hangja válik préseltté, rekedtté. A dizartriával együtt járhatnak nyelési zavarok, a nyelv- és ajakizmok működésének megváltozása miatt pedig a beteg olykor nem képes lenyelni a nyálát.

A betegség legnyilvánvalóbban a kiejtésben jelentkezik, az addigi beszédéhez képest nehezen érthető, kevéssé formáltak a hangok, összemosottak szótagok, gyakran hadart a beszéd. Sok esetben pedig az orrból történik a hangképzés, mivel a levegő orr felé vezető útját (a megfelelő izommunkával) az illető nem tudja elzárni . Megváltozhat a hang minősége is, az addigihoz képest mélyebb, vagy magasabb lehet, sőt a hang erősségével is adódhatnak problémák. Mindezek legfőbb oka a hangképző szervek megfelelő mozgatásának nehézsége, az addigi automatizmusok megváltozása, akadályozottsága. Ekkor a rehabilitáció szempontjából is fontos a türelem mind a beteg, mind családja részéről, nem utolsó sorban azért, mert a beszédjavító gyakorlatok egy része épp családi környezetben történik, a hozzátartozók folyamatos segítségével.

A stroke-on átesettek 30%-nál kialakul valamilyen dizartria, s gyakorta halmozódnak a problémák. Ez is indokolja, hogy a rehabilitáció csapatmunkában történjék. A nyelési problémákat a foniáter vizsgálja, a nyelés tréningjét logopédus végzi, a megfelelő étrend (különböző állagú és tápanyagtartalmú ételek, melyek csökkentik a félrenyelés kockázatát) kialakításában pedig a dietetikus (táplálkozási) szakember segít. A speciális beszédgyakorlatok végzéséhez nélkülözhetetlen a logopédus jelenléte. Szerencsés, ha a logopédiai munka (a beszédmozgások ügyesítése, az artikuláció pontosítása, a nehezen ejthető hangok gyakorlása, az eredeti beszédsebesség, hangmagasság, hangerő megközelítőleges visszaállítása) a lehető leghamarabb elkezdődik. Nyilván változó, a károsodás mértékétől függ, hogy meddig tart a rehabilitáció, s hogy milyen eredményt hozhat, ám szinte mindig javítható a beteg állapota. Viszonylag gyakori jelenség, hogy a beteg egy idő után beletörődik az állapotába, úrrá lesz rajta a tehetetlenségérzés, mivel teste nem engedelmeskedik az akaratának, ám ekkor a beszédről, a környezetével való kapcsolattartásról mond le, magyarán beszűkül az élettere, jelentősen romlik az életminősége.

Fontos szempont a rehabilitációban, hogy ne hagyjuk a beteget beletörődni az állapotába, ne uralja el tehetetlenségérzés. Szintén kiemelendő, hogy a logopédiai munka akkor a leghatékonyabb, ha a kiejtési, légzési feladatokat, gyakorlatokat otthon is végzi a beteg, ehhez pedig a legjobb környezet számára a saját családja.


A bejegyzés forrása: